Nem állítom, hogy életem minden elsőjére emlékszem, de nagyon sokra igen. Emlékszem például az első napomra az oviban, mert nagyon tetszett a pulcsi a három szívecskével, amit anya aznap rám adott. Emlékszem az első kétkerekű biciklimre, amit a mamáméktól kaptam, meg az első találkozásomra az első kutyámmal, Bellával is. Meg az első fagyimra is emlékszem, az első alkalomra is, amikor megláttam a tengert, meg persze az első csókomra, mert mire eljött, azt hittem, hogy én már úgy fogok megvénülni, hogy nem csókolóztam senkivel (tizenhat éves korában általában – még – ilyen nagyon hosszú távra terveznek a lányok...). Meg emlékszem az első könyvre is, ami ráébresztett, hogy mennyire jó dolog olvasni.

Nem ez volt az első könyv, amit önállóan olvastam, de ez volt az első, amit magam választottam, mert úgy éreztem, hogy már tudok annyira olvasin, hogy megengedhessem magamnak, hogy nem a képeskönyvek közül választok a gyerekkönyvtárban, hanem a regények közül. Ez volt L.M. Montgomerytől az Anne otthonra talál.  

Ekkor éreztem először, hogy milyen, amikor abszolút magával ragad egy könyv, amikor akkor is abban a világban, azokkal az emberekkel szeretnék lenni, amikor épp valami egészen mást csinálok, amikor minden röpke alkalmat megragadok, hogy akár csak pár bekezdést olvashassak belőle. Olyan volt, mintha világraszóló felfedezést tettem volna, ami abban az értelemben véve igaz is volt, hogy az olvasás egy abszolút saját élmény.

Mert lehet, hogy beszélgetsz róla a barátaiddal, vagy bárkivel, aki szintén olvasta a könyvet, még az is lehet, hogy hasonló élményeitek lesznek, de ettől még magadban olvasol, a képek, a hangulatok, az érzések a te fejedben-lelkedben születnek, és pont ugyanolyanja senki másnak nem lesz. Erre én is csak később jöttem rá, miután elszántan próbáltam megosztani a környezetemmel, hogy micsoda csodára jöttem rá én itt a kölcsönkönyv fölött, és úgy igazán senki sem értette, hogy miről beszélek.

Idővel persze egyre több lett az olvasás puszta hobbinál. Menedék, stresszmentesítő, társ, kikapcsolódás, lehetőség, hogy olyan helyeken járjak, ahol soha korábban, hogy olyan sorsokat ismerhessek meg, amilyenekkel talán sosem találkoznék, vagy épp egy más szemszögből nézzek olyan történeteket, amikhez foghatókat magam is átéltem.

Ha most megkérdeznék bárkit, aki maga is szeret olvasni, valószínűleg ugyanezt mondaná, vagy legalábbis nagyon hasonló lenne a felsorolás. Nem sokkal ezelőttig nem is gondoltam többet erről az egészről, beértem annyival, hogy számomra ez az egyik abszolút kikapcsolódás, a legkedvesebb hobbi, a legnagyobb feelgood. Mostanra azonban már azt is tudom, hála Maryanne Wolfe-nak, a UCLA Egyetem agykutatójának, hogy a legnagyobb feelgood sokkal több puszta kikapcsolódásnál, hogy olvasni nem csak azért fontos, mert minden könyvvel egy kicsit többé válunk, hanem egészen praktikus okokból is. Például megvéd minket. Megvéd attól, hogy ez az elképesztő információtenger, amiben nap nap után próbálunk a felszínen maradni elnyeljen minket. Megvéd attól, hogy becsaphatóak legyünk, és hozzásegít ahhoz, hogy a világot a maga összetettségében lássuk.

Mindezek után, épp úgy, mint annak idején, amikor ott álltam, sokkolva az első igazi olvasmányélményemtől, megint szeretném elmondani mindenkinek, hogy mire jöttem rá. Szeretnék minél több embernek beszélni arról, hogy miért fontos ez, hogy miért nem felejthetjük el ezt az évszázados tudást. Meg arról is, hogy nektek mit jelent? Szeretitek? Mióta? Mi volt az első igazi élmény? Miért szerettétek meg? Mit jelent nektek? Gondoltatok már arra, hogy mennyire több ez puszta kellemes időtöltésnél? Próbáltatok már tudatosan olvasni? Igazán figyelve, visszalapozva, elmélyítve mindazt, amivel a szövegben találkoztok? Vagy épp belegondoltatok már, hogy milyen nagy dolog, hogy képesek vagyunk mindenféle szövegeket értelmezni, a helyükön kezelni őket és, hogy ez rengeteg embernek nem evidencia?

Hát, most gondolkodhatunk mindezekről együtt! Megbeszélhetjük a tapasztalatokat, és haladhatunk előre egy olyan kérdés megválaszolása felé, amire még a tudomány sem találta meg a legadekvátabb választ. Nem állítom, hogy ez a fórum fogja megfejteni, de mindenképp izgalmas, hogy egy még formálódó jelenségről gondolkodhatunk.

Olvassunk együtt!