Hát valahogy így, itt vagyunk mindahányan a saját Grand  Hotelünkben, hirtelen jött vesztegzár idején. 

Nem fogok hazudni nektek, annyira nem lesz se kalandos, se izgalmas, mint amilyen Rejtőnél volt. Vagyis, nem jól mondom, még az is elképzelhető, hogy az lesz csak másképp. De ez nem egy önismereti csoport, és én nem is értek ehhez, úgyhogy nem fogok nektek kiselőadást tartani mindenféle belső utazásokról, személyiségfejlődésről, ha igény van rá, akkor majd gyűjtünk könyveket a témában, és lehet meditálgatni.

De beszéljünk az olvasásról, habár jelenleg ez is elég nehéz kérdés számomra, mert nem megy. Hiába jó a könyv, hiába jó a történet, a szerkesztés, a minden, nem tudok vele menni. Nem tudok benne maradni, nem köt le, a gondolataim azon nyomban elkalandoznak, és vidáman piknikeznek abban a messzi, messzi galaxisban, ahol nincs járvány, és hosszú sétákat teszek a kutyával a Hajógyárin, ahol pénteken még mindig beugrom Évikához pletykálni a NOS-ba, ahol péntek este még mindig lehet a Madách téren ácsorogni, szóval ahol a dolgok mennek rendben, és olvasni is tudok normálisan. Őszintén megmondom, úgy készültem, a karantén jó alkalom lesz arra, hogy büntetlenül olvasgassak, amikor csak tetszik,  hogy hosszú órákra belefeledkezzek egy történetbe, hogy a szavak oldják a fennálló helyzet okozta szorongásaimat. Mert van az is. Akkora stóc könyvvel utaztam a szüleimhez, hogy még én is szerettem volna megkérdezni magamtól, hogy észnél vagyok-e, de persze nem tettem, mindenesetre arra gondolván, hogy nem tudom, mihez lesz majd kedvem, mit akarok majd olvasni, hazahoztam mindent ami a kezem ügyébe került, sőt még az új Rooney regényt is felkaptam, mert a Normális emberek telitalálat volt. Szóval egy kisebb könyvtárral a hátam mögött megakadni az olvasással elég erős ellentmondás, de egyrészt, mit csináljak, ez van, másrészt megszondáztam a csoportot, és más is erről számolt be. Szétestünk, dekoncentráltak vagyunk, nem megy az összpontosítás most. Kivéve azokat, akiknek igen, őket őszintén irigylem. 

(Apropó, a hogy lehetnél mindkettőt Évikától kaptam karácsonyra. Lehet, hogy épp ez fogja megoldani a helyzetemet?)

Na, de a helyzet az, hogy az olvasás, amikor összejön, még mindig a legeslegjobb szorongásoldó a világon, ezért azt is megkérdeztem a többiektől, hogy nekik mi a vészhelyzet estére tartogatott könyvük? Mit vesznek le a polcról, ha úgy érzik, hogy nagy a nyomás, sok a feszültség? Megmondhattam volna én is persze, hogy ezt olvasd, ha agyadra ment a szobafogság, de a helyzet az, hogy sokan vagyunk sokfélék, és nem ugyanattól érezzük jobban magunkat. Itt egy kis válogatás, tőlünk nektek, a teljesség igénye nélkül, hátha mindenki talál benne valami kedvére valót. 

Kormos Lili (azaz én :) ) - Bánat ellen Rejtő Jenő 

Az én aduászom stressz, szorongás, bánat, szerelmi, vagy munkahelyi krízis esetére nem más, mint Rejtő Jenő. A humora, a stílusa, a karakterek annyira csodálatosak, hogy átütnek mindenféle krízisen. Volt egy projektmunkám, ami akkora stresszel járt, hogy volt, hogy már reggel, az ágyban fekve sírni kezdtem, hogy én ezt nem bírom. Akkoriban olvastam a Vesztegzár a Grand Hotelbent, mindent üres pillanatomban, sőt még elalvás előtt is. Az akkori barátom volt annyira jófej, hogy felolvasott belőle, és bár általában öt mondat után elaludtam, jó érzés volt, hogy Félix kalandjaira pilledek el, nem az őrülten zakatoló gondolataimra. A szívfájdalmamat a 14 karátos autó kezelte, a legutóbbi munkastresszt pedig a Csontbrigád orvosolta. A karanténra a Három testőr Afrikábannal készülök, ha minden megoldás csődöt mond, na akkor jön Rejtő. Hangosan röhögni olvasás közben, na annak nincs párja, tényleg. Félősök, szorongósok, szobafoságtól időnként kiborulósok: olvassátok Rejtő Jenőt.

Dózsa Rita/Kertész Zsuzsi - Száz év magány 

Ahogy Rita fogalmazott, nem tipikusan szórakoztató könyv, ez igaz. De szintén Rita mondta, hogy annyira magával ragadó, annyira elvarázsolt világa van, ami bármiféle szürke racionalitásból egy pillanat alatt ki tudja rántani. Marquez regénye olyan élmény, amitől nehéz szabadulni, olyan univerzumot teremt, ami lassan, szinte észrevételenül, de nagyon nagyon szorosan fonódik körénk, és kizár mindenféle egyéb valóságot. Vagyis szórakoztató vagy sem, szerintem amúgy csodálatos regény, de itt most nem a szórakoztatás a lényeg. Az a lényeg, hogy képes elszakítani attól, amiben éppen vagy, és véghez vinni azt a csodát, amire tényleg csak egy jó könyv képes: elvinni egy jobb valóságba, mint amiben éppen létezel. Ha mást nem, a narancssárga borítós, puhakötéses kiadás minden családban megtalálható, ez most egy jó alkalom akár arra is, hogy megismerkedjetek Marquezzel , hátha szerelem lesz. 

Iván Júlia - A Diadalív árnyékában és Dostojevski 

Júlia szerint az egyik a szerelemért kell, a másik pedig azért (konkrétan a Bűn és bűnhődést, meg a Karamazov testvéreket ajánlotta) , hogy visszanyerje az emberiségbe vetett hitét. Na, és hát mire van szükségünk ilyen kaotikus, magából kifordult időben? Pont erre a két dologra. Ahogy azt a képen is láttátok, Remarque engem is elkísért, egy nagyon jó barátom ajánlására, a Bűn és bűnhődést pedig annak is ajánlom, aki a krimiket szereti, de tenne egy próbát a klasszikus irodalommal is. A Karamazovok pedig...hát mit mondjak nektek, senkit ne riasszon el a terjedelem, csodás élmény lesz, és amennyiben velem ellentétben tudtok hosszan fókuszálni, ez talán egy jó alkalom, hogy elmerüljetek ebben a csodás regényben. Itt a hosszú, lassan hömpölygő nagy klasszikusok ideje. Élvezzétek.

Paál Anikó - Indul a bakterház

Vinnyogva, hasfájásig röhögős könyvek, azokra van most szüksége a világnak. Az Indul a bakterház mindannyiunk nagy közös élménye, Ténsasszonnyal, Piócás Emberrel Buga Józsival együtt, úgyhogy ha minden kötél szakad, tessék levenni a polcról, és nagyokat nyeríteni, nem ciki az, most úgysem hallja más. Maximum a szűk család, ők meg, hogy fognak majd örülni, hogy jobb kedved van. 

Uliczki Anna - A szív vége (Cigány újmesék)

A mesék, hát persze! Ha van műfaj, ami tud segíteni, ami őriz olyan bölcsességet, amiről soha, semmiféle körülmények között nem lenne szabad megfeledkeznünk, azok a mesék, különösen a népmesék. Kele Fodor Ákos könyvében újraalkotta a honi cigányság több mint száz évvel ezelőtti, mára már csak néprajzi közlések lapjain hozzáférhető mítoszait; valamint mesékké formálta az ugyancsak XIX-XX. századi cigány hiedelmek mögött húzódó történeteket is, így téve hozzáférhetővé elfeledett értelmük.

Szalkai Adrienne - P.G. Wodehouse-tól bármi

Az a helyzet, hogy ezek a nyugis, teázós, klubokba járós, ilyen nénikémes olyan bácsikámos angol történetek lehetnének akár receptre felírt szorongásoldók is. Wodehouse stílusa, humora, kifinomultsága egyszerűen zseniális, a Jeeves sorozat annyira szerethető és vicces, hogy nem lehet elégszer olvasni őket, muszáj újra és újra visszatérni Bertie és a jó öreg Jeeves kalandjaihoz. Most megengedek egy kis csalást, aki úgy érzi, nézheti a Majd a komornyik című sorozatot is, az is csodás élmény lesz. 

Szirányi E. Kata - Nagy lelki válságok idején csakis Winnetou

Én már egy olyan generáció vagyok, akinek kimaradtak az indián regények, de tudom, hogy például a dédim imádta őket, és mindig azt olvasgatta, ha nem imakönyv/nőklapja volt a kezében. Na, de tényleg, mennyire jó ötlet: kaland, izgalom, hősiesség, férfibarátság, harc, préri amit csak akarsz, és egy pillanat alatt újra tíz évesnek érzed magad. Hogy az miért jó? Mert tíz évesen még minden kaland és izgalom, és minden oké, és a világ másból sem áll csak lehetőségekből, hát ki ne szeretne ebbe az állapotba visszatérni? Egyébként szülőkkel közösen újraolvasni sem rossz ötlet, biztosan örömmel nosztalgiáznak majd.

Fejes Annamária - Családom és egyéb állatfajták 

Gerald Durrel is az a szerző, aki segít kicsit visszarepülni abba a gyerekkorba, mikor még minden oké volt, mikor anyu egyetlen szava képes volt orvosolni bármilyen problémát, és mikor mi magunk is egy klassz szigeten akartunk élni, egy kisebb állatsereglettel. Mondjuk ez még most is jó ötletnek tűnik. Durrel derűje, humora, kedvessége meggyőződésem szerint gyógyító erejű, az Állatkert a poggyászomban harmadikos koromban a kedvenc könyvem volt. Az Európánál most új kiadásban megrendelhetitek őket, aki pedig a mozgóképre esküszik,  annak jó hírem van, a Durrel családról hbo sorozat is készült. 

Szilvási Anna - Az elátkozott királyok 

Druon sorozata, legalábbis én azt hiszem, olyan generációs élmény, ami minden generációnak megvan. De tényleg. A Merle regényekkel együtt, nem tudok olyan olvasni szerető embert mondani a környezetemből, legyen bármilyen idős, akinek ne lett volna egy Elátkozott királyok korszaka. Mondjuk az is igaz, hogy nem kérdeztem meg mindegyikőjüket erről, de ezt akkor le is zárnám azzal, hogy felmérésem nem reprezentatív. Kinek mi a zsánere persze, de szerintem ilyen bezárkózós időkben a történelmi regény, legyen az valós vagy fikciós mindig jó választás, és az a jó hírem van, hogy valószínűleg minden család polcán akad belőlük több is. Visszatérni hozzájuk, vagy épp megismerkedni velük, szerintem itt a tökéletes alkalom. 

Tempfli Kátya - Már az óvodában megtanultam mindent, amit tudni érdemes 

Bevallom, hogy Fulghum könyvéről még csak nem is hallottam azelőtt, hogy Kátya említette volna, de hát ezért is jó ez a csoport, mindig lehet új ajánlásokat begyűjteni. Kedvet kaptam hozzá, ha egyszer letelik a szobafogságom, biztos fel fogom kutatni. Kedvcsinálónak íme néhány sor a könyvből: "Íme, amit ott tanultam: Ossz meg mindent másokkal! Ne csalj a játékban! Ne bántsd a másikat! Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted! Rakj rendet magad után! Ne vedd el a másét! Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál! Evés előtt moss kezet! Húzd le a vécét! A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló. Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset! Délutánonként szundíts egyet! A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól! Ismerd fel a csodát!"

Uliczki Judit - Állatorvosi pályám kezdetén

Minden, amit tudni akartál egy 20. századi, angol állatorvos munkájáról tudni akartál, de nem mertél megkérdezni. Ez a könyv is újdonság számomra, és igen ezt is el szeretném olvasni, most rögtön, ha nem hamarabb. Bár nyilván vannak nyomasztó(bb) darabok is, de vajon mi lehet az angol regények atmoszférájában az, amitől annyian voksoltok rájuk, ha egy kis lelki békét kerestek? 

Pápa Zsuzsanna - Volt egy farmom Afrikában / Szeress Mexikóban 

"Két helye van a vágynak, asztalod és ágyad" - ez az egyik kedvenc, kívülről fújós idézetem  a Szeress Mexikóban című regényből, ami egy csodás könyv, engem pl. a maga keserédességével egy munkahelyi krízisen segített át. A Volt egy farmom Afrikában pedig, hogy mondjam...Szóval amikor egy történetre, egy könyvre  azt mondjátok, hogy ez SZÉP. Így ni, csupa nagybetűvel SZÉP. Na, ez olyan. Szóval, ha valami mélyremenő, szépen fájdalmas, igazi élményre vágytok, ne hagyjátok ki. Az első regény volt, amit egy az egyben angolul olvastam, sosem fogom elfelejteni.