Négy éves koromban, meghalt a dédnagymamám. Ez volt az első alkalom, hogy közvetlenül találkoztam a halállal. Addig maga a halál csak nagyon elvont fogalomként létezett az életemben, nagyjából úgy képzeltem, hogy vannak, akik eleve halottak. Mint öregdédi, aki már amúgy is a temetőben van, akit…

Hát valahogy így, itt vagyunk mindahányan a saját Grand  Hotelünkben, hirtelen jött vesztegzár idején.  Nem fogok hazudni nektek, annyira nem lesz se kalandos, se izgalmas, mint amilyen Rejtőnél volt. Vagyis, nem jól mondom, még az is elképzelhető, hogy az lesz csak másképp. De ez nem egy…

Mindig legyintünk az ilyen listákra, hogy hát szubjektív, meg azt akárki mondhassa, meg ugyan már, hát mit bizonyít, semmit..., de közben azért úgy vagyunk velük, hogy rájuk nézünk, és ha a lista a mi ízlésünket tükrözi vissza, adunk egy nagy pacsit magunknak, meg a szerkesztőknek, hogy jól van,…

Amikor elindítottam ezt a kihívást, kicsit úgy voltam vele, hogy ó hát kérem... Nekem ne menne? Én ne tudnék olvasni minden este, ugyan már...!  Aztán rá kellett jönnöm, hogy gyakorlat ide, gyakorlat oda, nekem épp úgy szükségem volt erre a harminc estére, mint bárki másnak, aki saját jószántából…